Dicsőítő- és imaalkalom betekintő


 Bondor Aranka bizonyságtételét és buzdítását olvashatjuk a következő sorokban. Vasárnap délután sok szeretettel várunk mindenkit, hogy egy újabb áldott alkalomnak a részeseivé válhassunk! Az elmúlt év tavaszától forrt bennem nagyon az, hogy gyülekezetünk nagyon mélyponton van és gyógyulásra, ébredésre van szükségünk. Több testvéremmel, akikkel szorosabb kapcsolatban vagyok ezt meg is osztottam, kis közösségben rendszeresen imádkoztunk ezért.Nyáron a vépi gyermektáborban szolgáltam, ahol Isten még mélyebben megszólított, hogy próbáljak meg ezért tenni is valamit, buzdítani másokat is az imádság mellett.Ezzel párhuzamosan Brigiben (Bózsáné Godó Brigitta) is érlelődött ugyanez a vágy és Isten arra indította, hogy böjtöt és imaláncot indítson a gyülekezetben ezekért a célokért.Amikor a 40 napos böjt és imalánc vége felé jártunk, egyik reggel csendességemben Isten arra indított, hogy imádkozzunk együtt is és dicsőítsük Istent. Azon napon még Erika (Csóka Erika) is tőlem függetlenül Briginek jeleztük ezt a vágyunkat ezért meggyőződtünk róla, hogy Isten kéri tőlünk. Ez októberben volt, amióta minden hónap egy péntekjén összejöttünk ezzel a céllal. Teljesen nyitottnak hirdettük, azonban nagyon kevesen csatlakoztak hozzánk. Emiatt többször volt szükségünk arra, hogy egymást bátorítsuk, hogy Isten vezetett ebben és tartsunk ki.Úgy hisszük, hogy Istent dicsőíteni nagyon sok formában lehet és mi egy kis csapat vagyunk, akikhez ez a forma közel áll és közelebb visz Hozzá.Az alkalmakon az őszinte bizonyságok fő helyen álltak, illetve a dicsőítés és Isten imádata is nagy hangsúlyt kapott. Mindig azt éreztük, hogy Isten különleges módon megáldott a Szentlélek által. Hisszük, hogy imáinkat hallotta, látta odaszánásunkat és végzi a munkát bennünk és gyülekezetünkben, persze csak azokban, akik engedelmeskedünk Neki, mert akaratát senkire nem erőlteti. Ezen a vasárnapon június 4-én, most kivételesen 16 órától tartjuk az alkalmunkat, amivel kicsit le is zárjuk ezt a sorozatot.Hogy meddig? Azt még nem tudjuk, majd úgy lesz, ahogy a vezetést kapjuk…