„Mindennek rendelt ideje van.” Olvashatjuk ezt az örökérvényű igazságot a Prédikátor könyvében. Az ősz beköszöntével sokunk számára ez abban is megmutatkozhat, hogy eljött az ideje az új tanévre való hangolódásnak. Jelentheti ez azt, hogy óvodásként, általános- vagy középiskolásként próbáljuk megállni helyünket vagy esetleg a felsőoktatás résztvevőjeként igyekszünk megfelelni a sokféle követelménynek. Egy biztos: ebben a folyton változó világban van egy mindenek felett álló Istenünk, akinek a jelenléte valóság lehet a számunkra, akár a legjobb, akár a legrosszabb pillanatainkat éljük meg.
Kisgyermekes szülőként és pedagógusi tapasztalataim alapján azt látom, érzem, hogy gyülekezetünk diákjai számára ezek az intézmények jelentik az első komoly kihívást hitük megélésére. Szüleik kezét elengedve közösségbe kerülnek, ahol átélhetik, hogy Isten nem csupán a családjukkal, de velük személyesen is ott van félelmeikben, örömeikben egyaránt. Mindezek mellett pedig csodálatos lehetőség – különösen ha már nagyobbak – hogy megoszthatják hitüket barátaikkal is. Abban, hogy milyen szellemi-lelki hátteret biztosítunk gyermekeinknek óriási szerepünk és felelősségünk van szülőként és gyülekezetként egyaránt! Milyen jó látni, amikor a gyülekezetünk együtt imádkozik és kér áldást diákjainkra és pedagógusainkra a tanév kezdetén! Hiszem, hogy Isten áldása kíséri őket, ahogy kitartóan hordozzuk őket az egész tanév során.
Természetesen nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik nélkül nem lenne biztosított gyermekeink, fiataljaink oktatása: pedagógusainkról! Különösen hálásak vagyunk a gyülekezetünkben levő pedagógusokért, gyermek- és ifjúsági munkásokért! Imádkozunk sok erőért, türelemért, bölcsességért, kitartásért a munkájuk során, hiszen óriási kihívásokkal néznek szembe nevelő-oktató munkájuk során.
Szlovák Tündi írása.
