Íme Jonathan Edwards utolsó 10 fogadalma.
61. Elhatároztam: Nem engedek annak a közömbösségnek és kedvetlenségnek, amely mesterségesen megkönnyíti és ellazítja elmémet attól, hogy teljesen és szilárdan Isten kegyelmére összpontosítsak. Bármilyen kifogásaim legyenek is erre, bármit is hajlamosít a kedvetlenségem, vagy inkább bármit is hajlamosít arra, hogy elhanyagoljam a cselekvést, rá fogok ébredni, hogy valójában az lenne a legjobb számomra, ha ezeket a dolgokat megtenném.
62. Elhatároztam: Soha nem teszek mást, mint amit Isten a szeretet törvénye szerint megkövetel tőlem. És akkor, az Efézus 6.6-8 szerint, készségesen és örömmel kell tennem, mint az Úrnak, és nem emberért. Nem szabad elfelejtenem, hogy bármi jó dolgot birtokol vagy tesz valaki, azt először Istentől kapta; és amikor az embert a hit arra kényszeríti, hogy szeretettel és irgalommal cselekedjen mások, különösen a rászorulók felé, akkor azt úgy tegyük, mintha az Úrnak/az Úrért tennénk.
63. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy soha egyetlenegyszer sem létezett a világon csak EGY olyan egyén, aki valódi és teljes keresztény volt, aki minden tekintetben mindig a legigazibb fényében ragyogó, kiválónak és szépnek mutatkozó hitet mutatott, bármilyen szögből és bármilyen körülmények között nézzük is ezt a hitet… Elhatároztam: Úgy fogok cselekedni, ahogyan én is cselekednék, ha minden erőmmel arra törekednék, hogy az az EGY legyek; és úgy fogok élni, mintha az az EGY az én időmben és helyemen élne.
64. Elhatároztam: Amikor megtapasztalom azokat a „kimondhatatlan fohászkodásokat” (Róm 8,26), amelyekről az apostol beszél, és azokat a lelkünket emésztő ” vágyódásokat”, amelyekről a zsoltáros beszél (Zsolt 119,20), mindenemmel magamhoz ragadom őket, amennyire lehet, és nem fogok belefáradni a vágyaim kifejezésére irányuló komoly törekvésbe, sem az ismétlésekbe, amelyek oly gyakran szükségesek ahhoz, hogy kifejezzem őket és hasznot húzzak belőlük.
65. Elhatároztam: Hogy egész életemben a legnagyobb nyíltsággal, amire csak képes vagyok, gyakorolom magam, hogy Istennek kijelentem útjaimat, és lelkületemet feltárom neki: minden bűnömet, kísértésemet, nehézségemet, bánatomat, félelmemet, reményemet, vágyaimat; és minden dolgot minden körülmények között. (Lásd Dr. Manton 27. prédikációját a 119. zsoltárról).
66. Elhatároztam: Arra fogok törekedni, hogy mindig kegyes magatartást, viselkedést és beszédet tanúsítsak minden helyen és minden társaságban, kivéve, ha úgy adódik, hogy a hithűség másként kívánja.
67. Elhatároztam: A megpróbáltatások után megkérdezem, hogy miben vagyok most jobb attól, hogy átéltem azokat. Milyen jót kaptam általuk? Milyen előnyökkel és felismerésekkel rendelkezem most miattuk?
68. Elhatároztam: Hogy őszintén megvallom magamnak mindazt, amit magamban találok – legyen az gyengeség vagy bűn. És ha valami olyasmit, ami lelki egészségemet érinti, akkor az egész esetet is megvallom Istennek, és könyörgök hozzá minden szükséges segítségért.
69. Elhatároztam: Mindig azt fogom tenni, amit kívánni fogok, hogy bárcsak én is megtettem volna, valahányszor látom, hogy mások teszik.
70. Legyen valami jóindulat mindig abban, amit mondok.
